Minden ezen a késői estén kezdődött el. A bátor harcosok felsorakoztak Keter közpotjában, hogy megbeszélhessék azt, miként fogják akár életük árán is megvédeni az amúgy már elesettnek vélt Favágók faluját. Pukiii hadvezér sejtése beigazolódott, nem is kell talán olyan elveszettnek, vélni hisz bátor harcosai a legprofibb módon forgatják kardjukat, rántják elő tegezeikből nyílvesszőiket, papjai és mágusai mesterfokon mormolják varázsigéiket.
Eljött hát az idő, mikor már nem volt visszaút és eme pár ember elindult a a végzet portálján át Gebrába, ahol már vártak a Favágók lakosai rájuk, hisz a kevés harcképzetlen lakosok nem tudják magukat megvédeni. Pukiii és Marka hadvezérek a legjobb stratégiákkal mozgatják emberiket. Őrszemeket küldenek a területre, hogy ne érje őket meglepetésként a netán a falakon kívül állomásozó csapatok.
A csapatok csak vártak és a tábor melegében fenték fegyverieket, ragasztották nyílvesszőiket, és finomították varázsigéik hatékonyságát. Semmi... Az este eljött és Pukiii úgy látta jobbnak, ha nem tétlenkedéssel telik el az az idő, amit akár még támadásra is fordíthatnak. Kitört, majd a Derioni lovasságot és gyalogosokat kikerülve elment Tyconba ahol azt vette észre, hogy az ottani táborok szinte üresen állnak, csak néhány lakos van bent, akik nem sok vizet zavarnak. Vette a bátorságot és betört Vadászok táborába. Rövid ottléte után bátor harcosait és Arel segítségét kérte, akik azonnal mellette teremtek és kiadta a parancsot, hogy pusztítsák el a Sárkányőrt, aki mágiával tartja fogságban eme tábor lakosait. A sárkányőr sorban kapta be a nyílvesszőket, csattantak rajta a hihetetlenül éles kardok és kések, mágiafelhőbe burkolózva már csak egyre gondolhatott.
Itt a vég!!!
Jól sejtette, a bátor harcosok semmit sem kímélve ontották a sebzéseket felé. Mindenki azt hitte, hogy az utolsó lehelletei vannak hátra, amikor a lehellet, ami utoljára hagyta el száját, egy varázslat utolsó betűi voltak. Ahogy nagynehezen az utolsó betű is elhagyta ajkát, egy hatalmas csontsárkánnyá alakult át, máris nekiesett a hős hadvezérnek, fürgeségének köszönhetően kikerülte támadásait, majd a bordái között megpillantotta a szörny szívét, amit egy jól irányzott lövéssel át is döfött. A sárkány még utolsó szárnycsapással és sikolyok közepette búcsúzott el az élők soraiból. Nem volt idő a győzelmet ünnepelni, a HunTers segítségül hívta ismét a Valkyre tagjait. Segíteni kellett, mert a Kree jött. Mindenki ismerte a Kree nevét a világban. Jó harcosokat nevelt ki magából a Derioni vidék, de nem az összetartásról voltak híresek. Valkyre céh a segítségkérést egy pár rátermett emberrel próbálta teljesíteni. Tudták a hadvezérek, hogy nem adhatják oda minden emberüket, hisz még mindig ott volt, ha a Derioni oldal cselhez fordul, akkor akár a Favágók tábora fogja megsínyleni ezt a döntést. Felkészültek az esetleges ellentámadásra is. Kis falu volt az a hely, ahol a HunTers-t kissé a falak mögé szorították, és már a papjaik el voltak fáradva a rengeteg sérülések enyhítése miatt. Voltak olyanok is, akiket a halálból kellett visszahozniuk. Tanultak és méltán kiérdemelték a legjobb harcosok címét, de sajnos a Kree folyamatos utánpótlása őket is elfárasztotta. A portálon átérve már a falakon belül látták az ellenséget, amit rövid időn belül már kívülre szorított a 2 céh. Ezután már nem volt elég amit ők tudtak produkálni. Könnyen megvédték a várfalak tetején állmásozó ijjászok és papok. A Kreenek talán nem ez volt a legjobb napja, de mivel minden Valorian tudja, hogy Ők azok, akik olyan meglepetéssel tudnak szolgálni amit még ember nem látott. Kicsit tartva ettől ünnepelték meg győzelmüket, ahol a kupák csordultig voltak, s hajnalig tartó mulatság vette kezdetét.
