"Hogyan születik az emberekben az az elhatározás illetve szükséglet, hogy teljesen valószínűtlen dolgokat bizonyítottnak lássanak? Gondolatok David Aaronovitch könyvfesztiválra megjelenő könyvéből.

A VUDU-történelem című könyv szerzője szerint a konspirációs elméletek legtöbbször a politikai vesztesek (nagyon sokszor köztisztviselők, professzorok, menedzserek, művészek, újságírók) fejében fogannak meg először, fogyasztóik pedig a társadalmi, gazdasági, politikai változások áldozatai.

A kísértés óriási: ha előbbi csoport be tudja bizonyítani, hogy valamiféle összeesküvés állt a negatív változások hátterében, azzal azt is bizonyíthatja, hogy nem a saját gyengesége okozta a vereséget, hanem az ellenfél démoni kíméletlensége.

A paranoia tünete?

Egyes értelmezések szerint az összeesküvés-elméletek kitalálói és keringetői tulajdonképpen hisztériás betegek, akik külső tényezőkben – vírusokban, vegyi fegyverekben, sátáni összeesküvésekben – keresik pszichés problémáik forrását. S minthogy adva vannak a tömegkommunikáció lehetőségei, hisztérikus elképzeléseiket felkapják más magyarázatkeresők is. Minél gyakrabban kerülnek szóba konkrét állítások, annál többen fogják úgy érezni, ők is szenvedtek ugyanazoktól a tünetektől. Felpörög, végül lecseng a pánik, majd kitör egy újabb járvány.

A narratíva diadala és a közömbösség katasztrófája
 
Lewis Wolpert humánbiológus elmélete szerint a történetalkotás kényszere biológiai eredetű lehet. Wolpert szerint az embernél az okkeresés az idők során ösztönössé vált, s ha ebben kudarcot vall, az rossz érzést kelt benne. Szükségünk van tehát történetekre, állapítja meg Aaronovitch, megjegyezve, hogy azok a legsikeresebb sztorik, amik vagy azt tükrözik, ahogy szerintünk a dolgoknak folyniuk kellene, vagy amik a lehető legjobb magyarázattal szolgálnak arra, miért történnek másképp. Ebből a nézőpontból az összeesküvés-elméletek megnyugtatók, mivel azt sugallják, hogy az embert rend veszi körül. A paranoia emellett védelmet adhat mások közömbösségével szemben – azzal a sokkal rémesebb érzéssel szemben, hogy a kutya sem törődik velünk.

Ettől még lehet káros

E két pozitív hatás azonban nem jelenti azt, hogy az összeesküvés-elméletek ne lennének károsak, véli Aaronovitch. A történész Stephen E. Ambrose-t idézve leírja: vigyáznunk kell, mert a múltbeli eseményekkel kapcsolatos összeesküvés-elméleteknek a jelenben is döntő hatása lehet."

Forrás: urbanlegends.hu